elveszett lélek

Egy elveszett lélek, vajon lesz e remény még bennem?mit felfedezhetek

Lesz e erőm,hogy minden fájdalmat elrejthessek?

Veterán vagyok a lélek háborújában

Nem álmodom soha sem csak zuhanok a valóságban

Vágyom álmodni,hogy egy percre máshol,mással lehessek.

Kalitkába zárva

Testem még fiatal,a szívem vén
Megszerettem, ő lehúzott mint az örvény
Rab vagyok mint kalitkába zárt madár
Szabadon szállnék, de mikor kijutnék végre már
A világ újra jön és vissza zár
Magányom oly szüntelen..
Oly szüntelen,hogy egy pillanatnyi öröm is íztelen
Régen színekben pompázott életem, most színtelen
Vajon mikor jön el az utolsó percem?
Nem tudom s tán nem is akarom..tudod mire vágyom kedvesem?
Forró csókodra végső álomra szenderülni.
Így volna jó elmenni így lenne igazán jó..egy percre az örömben elmerülni

Csak játszottál

szerettél e igazán?
feküdtünk együtt valaha a szerelem ágyán?
vagy csak a játszma része voltam?
Hiányod fájó,szüntelen fájdalom
Karjaid között nyugovóra térni oltalom
mondd mivel érdemeltem,hogy játssz,gondjainkat hogy oldhatom fel
nincs akkora akadály melyre vágyakozó szívem megoldást nem  lel
esténként sírtam arcomat kezembe temettem
Hitem mi volt,hogy megadatik vágyam elvethetem
Vissza fogott gyönyörű teremtmény,Ő nekem a múzsa
Ajkain vér vörösen tündököl rúzsa
Tiszta hófehér bőre oly ártatlan e világhoz
Rabjává váltam egy ártatlan pillanat alatt mégis ez vezetett a fájdalomhoz
Fájdalmam oka,hogy szerettem s ő neki csak játék voltam

Lesz-e még?

Lesz-e még lehetőség jóvá tenni?

Tudnék-e újra szerelmeddé lenni?

Adódik vajon lehetőségem egy csókot ajkaidra ejteni

Vad vágyaim Te törted be

Te jöttél le értem a mélységbe

Nem egy újat lökni,kihúzni jöttél

Valós énembe bele szerettél

Nem kellett állarc mögé rejtenem valóm

Nincs már vesztenivalóm

Mert elvesztettelek már

Csak egy ölelésre..sovárgó lelkem erre vár

Nem valakitől hanem kegyedtől

A szívverésem el áll lényedtől

Összes szorul torkom,meg remeg testem

Testem lelkem utánad vágyakozik kedvesem

Lesz-e újra esélyem szerelmeddé válni?

 

 

csoda

tudod-e ki vagy?
tudod ha őt látod szíved dobbanása kihagy
gondold végig mit mond a szív s vajon mit az  agy
arcodon jeges könnyeid 
le tudod-e győzni szörnyeid?
szádra szája íze fagy
azt kívánod mikor vele vagy
"Ó egyetlenem soha el ne hagyj" 
Tégy úgy mintha minden rendben volna
S úgy teszek én is mintha nélküled szívem meg nem halna
Szomorúságom mélyebb minden tengernél,ki nyújthatna végső vigaszt?
Ő egy ártatlan mosollyal könnyekre fakaszt
Bolond ember lennék?Biztosan, a szerelem tett azzá
De a csoda vált igazzá
A csoda melyben a szegény legény álmodott a királylány után
S most a királylány tündököl utolsó szív veréséig oldalán

Vágyom rád

Hófehér bőre tükrözi ártatlanságát

mosolya mutatja szeretetre való vágyódását

Karjai közt összefonódva álomra szenderülni

Napfelkeltekor szeme ragyogására kelni

Kezdem látni talán ő lesz kinek elég leszek

Álmomban vele ölelkezek s vele talán eggyé leszek

Szeretetre méltó Ő,bizalmáért bármit megteszek

Ő ottan a világ másik végen én pedig itt

Láthatatlanban is az égbe vitt

Talán neki elég belső valóm

Az ő nélküle eltelt napok az én karóm

Ha én a hajó ő az én kikötőm a viharban

ő lesz az én fényem e sötét kietlen világban

Gyerek szívvel hittem a csodákban

Mohón vágytam egy forró ölelésre

Az ő magához húzó szeretetére

Értékes vagyok mondogatta,

Köztünk a szerelem madara  szárnyát bontogatta

Szeretetre szomjazom ezt csak Ő olthatta

Tíltott gyümölcs Ő hiszen veszélyesen szerethető

S ha nem becsülöd könnyen el veszthető

Hát add meg neki mire érdemes

Tiszteld az miatt,hogy szemémermetes

Hiszen kirívó mozdulatok nélkül is tündököl

Szól oda fentről az égi hang

ADD MEG MIT ÉRDEMEL

Kihúzott háttal válaszom száll az égbe "megadom"

 

 

Hazug álmok

a remény szívem bántja

magát igazinak mondja

elhitetné velem kell nekem a remény

de a végén csak a fájdalom a nyeremény

ezt a nyereményt sokszor el nyertem

de ezzel mindenegyes alkalommal a hitemből vesztettem.

nem hiszem szeretne valaki csak így ahogy vagyok

nem tudni a földön meddig vagyok

de egy valamit tudok.. én szép lassan a reménybe belehalok.

Vajon meddig bírja a szívem?

Sír a lelkem,arcomon folynak könnyeim.

A szomorúság kikövezett útját járjak lábaim.

Kezeim hófehérek s fagyottak.

A tél köszöntött be, a tűz szikrái halottak.

Fullasztó a hideg mely külső valóm dermeszti.

A sorsom nem holmi szerencse készíti.

Tél mi a bánatot testesíti.

Hideg es kinzó fájdalom nincs mi megóvna.

Hőn áhitott szerelem tüze nem lobog ..mely egy csepp reményt adhatna.

Kitartok míg szivem bírja.

Jöhet a tél legdermesztőbb kínja.

Csak jöjjön még egyszer s lássam újra hogy felragyog mosolya.

Mosolya mely meghozná a tél véget az idők végezetéig.

Hazudj jobban

Hitesd el hogy szeretsz

Csak hogy egy percre azt lassam a szemedben “kellesz”

Adj egy esélyt hogy belevesszek a tekintetedbe

Játsz velem,hogy kicsit érezzem mibe szerettem bele.

Húzz magadhoz aztán lökj el.

Tudni akarom milyen az mikor a szerelmem ölel.

Lökj el hogy érezzem milyen üres minden nélküled .. Érzem, nem akarom többé ezt érezni

Nem akarok mást csak téged tiszta szivemből szeretni

Elúszott az a hajó

nem elég belső valóm

a boldogságom elúszott ott megy a hajóm

hajóm melyen a boldogságom üldögélt

az élet újra ördögi kacajjal nevetgél

víz tükrében magam látom bár csak ne ezt látnám

nem bírom már ez a külső mely kurva nagy hátrány

hogy várhatom szeressen ha rút külsőm messze ijeszti tőlem

az élet elvette tőlem vissza sírtam

de kérdésemre visszakapom e a válasz: “nem” mégegyszer arcát láthassam

térdre hullva mint megfáradt katona

könyörögtem nem tudom mitévő legyek.