Lesz-e még?

Lesz-e még lehetőség jóvá tenni?

Tudnék-e újra szerelmeddé lenni?

Adódik vajon lehetőségem egy csókot ajkaidra ejteni

Vad vágyaim Te törted be

Te jöttél le értem a mélységbe

Nem egy újat lökni,kihúzni jöttél

Valós énembe bele szerettél

Nem kellett állarc mögé rejtenem valóm

Nincs már vesztenivalóm

Mert elvesztettelek már

Csak egy ölelésre..sovárgó lelkem erre vár

Nem valakitől hanem kegyedtől

A szívverésem el áll lényedtől

Összes szorul torkom,meg remeg testem

Testem lelkem utánad vágyakozik kedvesem

Lesz-e újra esélyem szerelmeddé válni?

 

 

csoda

tudod-e ki vagy?
tudod ha őt látod szíved dobbanása kihagy
gondold végig mit mond a szív s vajon mit az  agy
arcodon jeges könnyeid 
le tudod-e győzni szörnyeid?
szádra szája íze fagy
azt kívánod mikor vele vagy
"Ó egyetlenem soha el ne hagyj" 
Tégy úgy mintha minden rendben volna
S úgy teszek én is mintha nélküled szívem meg nem halna
Szomorúságom mélyebb minden tengernél,ki nyújthatna végső vigaszt?
Ő egy ártatlan mosollyal könnyekre fakaszt
Bolond ember lennék?Biztosan, a szerelem tett azzá
De a csoda vált igazzá
A csoda melyben a szegény legény álmodott a királylány után
S most a királylány tündököl utolsó szív veréséig oldalán

Vágyom rád

Hófehér bőre tükrözi ártatlanságát

mosolya mutatja szeretetre való vágyódását

Karjai közt összefonódva álomra szenderülni

Napfelkeltekor szeme ragyogására kelni

Kezdem látni talán ő lesz kinek elég leszek

Álmomban vele ölelkezek s vele talán eggyé leszek

Szeretetre méltó Ő,bizalmáért bármit megteszek

Ő ottan a világ másik végen én pedig itt

Láthatatlanban is az égbe vitt

Talán neki elég belső valóm

Az ő nélküle eltelt napok az én karóm

Ha én a hajó ő az én kikötőm a viharban

ő lesz az én fényem e sötét kietlen világban

Gyerek szívvel hittem a csodákban

Mohón vágytam egy forró ölelésre

Az ő magához húzó szeretetére

Értékes vagyok mondogatta,

Köztünk a szerelem madara  szárnyát bontogatta

Szeretetre szomjazom ezt csak Ő olthatta

Tíltott gyümölcs Ő hiszen veszélyesen szerethető

S ha nem becsülöd könnyen el veszthető

Hát add meg neki mire érdemes

Tiszteld az miatt,hogy szemémermetes

Hiszen kirívó mozdulatok nélkül is tündököl

Szól oda fentről az égi hang

ADD MEG MIT ÉRDEMEL

Kihúzott háttal válaszom száll az égbe "megadom"

 

 

Hazug álmok

a remény szívem bántja

magát igazinak mondja

elhitetné velem kell nekem a remény

de a végén csak a fájdalom a nyeremény

ezt a nyereményt sokszor el nyertem

de ezzel mindenegyes alkalommal a hitemből vesztettem.

nem hiszem szeretne valaki csak így ahogy vagyok

nem tudni a földön meddig vagyok

de egy valamit tudok.. én szép lassan a reménybe belehalok.

Vajon meddig bírja a szívem?

Sír a lelkem,arcomon folynak könnyeim.

A szomorúság kikövezett útját járjak lábaim.

Kezeim hófehérek s fagyottak.

A tél köszöntött be, a tűz szikrái halottak.

Fullasztó a hideg mely külső valóm dermeszti.

A sorsom nem holmi szerencse készíti.

Tél mi a bánatot testesíti.

Hideg es kinzó fájdalom nincs mi megóvna.

Hőn áhitott szerelem tüze nem lobog ..mely egy csepp reményt adhatna.

Kitartok míg szivem bírja.

Jöhet a tél legdermesztőbb kínja.

Csak jöjjön még egyszer s lássam újra hogy felragyog mosolya.

Mosolya mely meghozná a tél véget az idők végezetéig.

Hazudj jobban

Hitesd el hogy szeretsz

Csak hogy egy percre azt lassam a szemedben “kellesz”

Adj egy esélyt hogy belevesszek a tekintetedbe

Játsz velem,hogy kicsit érezzem mibe szerettem bele.

Húzz magadhoz aztán lökj el.

Tudni akarom milyen az mikor a szerelmem ölel.

Lökj el hogy érezzem milyen üres minden nélküled .. Érzem, nem akarom többé ezt érezni

Nem akarok mást csak téged tiszta szivemből szeretni

Elúszott az a hajó

nem elég belső valóm

a boldogságom elúszott ott megy a hajóm

hajóm melyen a boldogságom üldögélt

az élet újra ördögi kacajjal nevetgél

víz tükrében magam látom bár csak ne ezt látnám

nem bírom már ez a külső mely kurva nagy hátrány

hogy várhatom szeressen ha rút külsőm messze ijeszti tőlem

az élet elvette tőlem vissza sírtam

de kérdésemre visszakapom e a válasz: “nem” mégegyszer arcát láthassam

térdre hullva mint megfáradt katona

könyörögtem nem tudom mitévő legyek.

vajon meddig bírom még..

elveszve a saját útvesztőmben

szépen lassan én is eltűnök a süllyesztőben

kitalálok-e valaha ebből labirintusból melyet érzelemnek hívnak

Hogyan kéne meg oldani ezerféle opciót mondanak

De én ezt végre hajtani már nemtudom

hogyan élhetek e bőrben ezen jár minden gondolatom

El terelni figyelmem nem bírom

Pokoli fájdalom mit minden nap átélek

Nemtudom e fájdalmat megélve nemtudom még meddig létezek

Élek-e vagy csak létezem?!

Érzelmek melyek tomboló viharként csapnak le

Menekülj ember meg ne állj,fuss rosszul jársz vele

Kegyetlenül magával ragad majd hírtelen dob el

Kegyetlen gyilkos az mi testedben ver

kis,párcentis izom

Izom mégis tönkre tesz

minden józan gondolatot elvesz

én ezt tapasztalom

Szeretni kész öngyilkosság

na de van-e kiért megéri az áldozat

Az élet sok mindent megmutatott már főleg a fájdalmat

De én újra bevállalnám ha valaki újra szeretne

Reggelente egy csók attól kit mindenki magának szeretne

Ő még is velem boldog,ó de jó lenne már újra érezni,hogy érzek

És nem csak azt,hogy vérzek

Most azt sem tudom élek e vagy csak létezem

Lesz-e?

Lelke mely magával rántott

Álmaimban hol magához húzott.

A szerelem rám nem igazán vadászott

Csak a bánat nyila az mely felírhatja a találatot.

Nem lehet olyan hogy Ő meg én

Csak olyan hogy vágyom rá a magány tengerén.

A magány tengerén

hol tombol a vihar s Ő az ki megmenthet

Vágyódás mi sorsom

Ma is felhúzom a maszkom.

A maszkot mely mosolyt mutat s alatta bánatot rejt.

De a magány madara nem felejt.

Vissza jár és  az égbe enekli egyedűl vagy.

Nem akarja az élet hogy boldogságodra akadj?

Úgy tűnik az örök szenvedés az mire ítélt.

Fáj a szívem eleget vezekelt.

Lesz e ki megitatja szeretettel?

Remélem lesz ki megszán a szívével.