Legfrissebb bejegyzések
Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Mintha

Egy alkoholtól mámoros estén

Mikor a lelkünk összeért

Akkor kezdődött az én mesém

Hozzám a szerelem betért

Azóta is úszom a rózsaszín ködben

Mintha minden örökre szólna

Valami érthetetlen érzés fog el a körödben

Mintha minden jó volna

Vágyom rá, hogy akarj

Mintha nem tudnám miként lesz

Akarom, hogy velem egy életre maradj

Egyszer remélem csókoddal keltesz

Mintha erre esély volna

Lefekszem hogy álmodjak

Álmomban veled voltam

Elengedni nem akarlak

Ezért örök álomra térek

Mintha lehetne

Hát inkább arra kérlek

Légy velem ébren, mert miért ne?

Fekete ruhában

Fekete szívvel

Fekete világban

A fényhez sosem érsz el

Fekete bennem minden

Fekete szempár néz vissza a tükörből

Fekete vér folyik ereimben

Kis kanálnyi sem jut az örömből

Gyászolsz tán valamit? -kérdik

Értetlenkedve válaszolok -én ugyan nem

Csak szívem több sebből vérzik

De nyugalom, tűröm én csendben

Könnyem csöppent, melynek színe fekete

Alkoholtól bódultan csak merengtem

Alvó lelkem valami fény keltette

Bele túrtam hajamba, majd felkeltem

Szemem dörzsölöm, nem hiszem mit látok

Csak az alkohol mámor játszik velem

Vagy valósággá váltak az álmok

Meg állt minden abban a percben

Rám nézett ártatlansága köntösében

Ki nyújtottam kezem

S ő kezet nyújtott nekem

Magamhoz húztam,nem engedtem

Ennyit suttogtam remegő hangon

Te vagy a fényem e kietlen fekete tájon.

Úgy elmondanám

De a szavakat se találnám

Elmondanám mennyire vonzó kegyed

Elmondanám,hogy megszöknék veled

Mennyivel könnyebb sorokba írni

Mint eléd állni és bevallani

Szemed látva biztosan lábam is reszketne

Pillangók hada hasamban repkedne

Sorok közé bújtatott vágyódás

Álmokba zárt vágyakozás

Én magam vagyok börtönöm

Megint a mosolyogos ruhámba öltözöm.

Pedig belül folytonos keserűség

Mert szeretetem jellemzője a hűség

Jó volna elmondani, hogy ölelni akarlak

Ajkaim ajkaid után vágyakoznak

Ha az igazat mutatnám..

Testem könnyruhába bujtatnám

S ki bujnék soraim mögül

Ehelyett érzésem a sarokban csücsül

Fekete falak között

Boldogságom is már elköltözött

Mim maradt hát?

Látom-e valaha az élet napos oldalát?

Egyszer talán

De csak ha kopgtatsz szívem ajtaján.

Porból lettünk

Majd végül porrá leszünk

Bőlcsöm és sírom közti létem

Egy fájdalmas végtelen

Sötétségben vesztegelek

Démonaim szüntelen emésztenek

A fény, miután mindenki kutat

Vajon bárki hozzá juthat?

Eddig leélt napjaim tekintve?!

Nem lennék meglepve

Ha valójában mi halandók

Nem lehetnénk része a jónak

Csak egy álomkép

Mely ébrendésünk után tovább lép

Mi marad hát nekünk?..sóvárgás

Csak is sóvárgás és vágyakozás

Vágyakozás valami elérhetetlen után

Tehát az élet önmarcangolás csupán

A boldogság délibáb egy álomban

S a halál?megváltás ebben a pokolban.

Egy új bekezdés

De azóta sem megy a feledés

Sorok száza mögött

szivem oda rejtőzött

Testem hegekkel teli

A múltat sosem felejti

Kinézek az ablakon

Sírás hallatszódik az utcákon

De csak magam belülről hallom

Segítség!! ezt kiabálom

De csak süket fülekre talált

A mosoly az arcomról odébb állt

Álomba sírt éjszakák

A könnyeim sosem látták

Csak magamban, a szobám sarkában

Összekuporodva a magányomban

Remegő kézzel

A sirástól vérvörösre festett szemekkel.

De talán egyszer valamikor

Ha véget ért a fekete kor

S ha tovább állt a pokol por

Lesz egy levegővételnyi jó

Csak annyi kell,hogy akarj, jó?

Magány lánca nyakamon
Csend súlya a vállamon.
Nem félek már az átszállástól
Távozom most az élők sorából


Itt a vonat mely a halálba zakatol
A félelmem már nem tudom hol barangol
Az életre jogosító belépőt vissza adom
TÉRDRE, szól az élet kegyetlen hangon


Térdre rogytam
Karomat tarkómra raktam
Vágyom a hangjára
Csak arcod láthatnám utoljára


Az élet fejemnek szegezi most pisztolyát
De meg adja az utolsó szó jogát
Ekképpen szóltam
szeretlek élve s szeretlek holtan.

lövés

Elveszve bolyongok magamban

a tükörben lévő alakban

Nem látom önmagam

Üveges tekintettel bámul rám

Csak úgy van..árván

sötétség táborozik bennem

Szörnyeteggé lettem

Érthetetlen érzésekkel telve

Falakat magam köré emelve

Ekképpen élem létem

Fürdök a fekete vérben

Mely ott csordogál ereimben

Sikolyok a csendben

Eltemetett álmok a kertben

Mennyi fájdalom

Mely démonaimnak hatalom

Nekem létem fölött uralom

fényétől megfosztott lámpás

Ez volnék én,nem ámítás

Semmivé válva a semmiben

Megfulladok fekete véremben

Egy sötét befejezésű mese

Melynek én volnék a hőse

Fekete papíron, vérrel írva

Megírom,igaz sírva

Itt vagyok míg lelkem bírja

Folyton emészt a sötét

Ki tudja túl élem-e az estét?

Szívem még szótlan dobban

Szobámba apró napfény toppan

Érdekes,mert emberi alakban

Talán egy isteni sugallat

Vagy a reménytől egy fuvallat

Emögött az ördög állhat

Nem lehet valós ez

Csak egy csapdát leplez

Melynek vége halál lesz

Ironikus,a halott újra meghal

A purgatóriumban helyet foglal

Egy mély hang megszólal

“13as halott következik”

A hátam is borsódzik

Talán lelkem is elveszik

Egy apró érintetlen lélekszilánk

Mely emlékeztet reánk

Szerelmünk volt a csodánk

Most emléked örök kinzóm

Már csak a halálában bízom

Mellyel magam végleg megszabadítom

Fájdalomtól mely hiányodból burjánzik

Démonom ki fájdalmamból táplálkozik

Végül éhesen sikoltva elvérzik.

Játszma

Üvölt a csend

csontot reszket

Végül majd eltemet

S össze zár a szörnnyel

Melyet lelkem nevel

Létem a pokolba menetel

Magányom tüze perzsel

Csontig éget

Halálom vet ennek véget

Vidám véget ez nem érhet

Az ágyon összekuporodom

Vérrel van írva a falon

“Szíved a végén felfalom”

A sorok között nevet démonom

Válaszként a falra vérrel írom

A játszma kezdetét vette

Miért tettem?

Egyszerű, szivem a tét.

Ajkaid ajkaimon

Kezed kezemben

Kicsiny arcod vállamon

Szivem a kezedben

Szíved dobbanása

Az legyen mire elalszom

Kettőnk legyen életem alkotása

Szerelmünk jelenjen meg vásznamon

Csillagokként,ha majd elmegyünk

Ott fent is egymás mellett

Mert mit az oltárnál ígértünk

“Jóban s rosszban” igaz lett

Miért vessen ennek véget a halál?

Tartott létünkben,tartson holtunkban is

S Te igennel válaszoltál

Így hát együtt vagyunk holtunkban is.