Legfrissebb bejegyzések
Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Boldogság

Rohangászó lelkek

Kik keservesen keseregnek

Időtlen idők óta csak keresnek

Boldogok lesznek-e itt a földön?

Itt az ideje a boldogság megjöjjön.

Szomjazó lelkek reszketnek sorokban

Összekuporodva a sarokban..

Megragadva a múltukban,

Könnyruhába öltözve,

a reménytelenség oltárához kötözve.

Éhezők, kik a szeretetre éhesek

Megrökönyödöm mikor látom a vállaik reszketnek

Megrogynak a tehertől

Nem igazán vannak messze már a végétől

De azért remélem a kitartás tüze bennük örökké égő

Szavaid súlya súlytalan..
Lelkem már vígasztalhatatlan
Belőlem egy darabot elvittél
Bízzál bennem erre kértél,
feltétel és kérdés nélkül tettem ezt
Nem hittem,hogy a végén majd ez lesz
Hihetetlen,tegnap még csókoltál
Értetlenkedve lestem reggel hol voltál
Elmentél nem is szoltál 
Megválaszolatlan kérdéseket magad után hagytál
Bántottál s én is..bántóan szeretlek.
Utánad epekedve kereslek,reménykedek
Reményem itt létedért szüntelen.

Utazom, kitekintek az ablakon
Könnyeim gurulnak le ajkamon
Oda kint szakadatlanul leszakad az ég
A szívem belül meghal épp
Az őszinteség fájó, éppen ezért tép szét
Nem hagy nyugodni,töretlenül marcangol
Kértem az égben lakót a változásért..nem válaszol
Nem jött,felkeresett az ördög,hogy elvigyen
Kibékültem a tudattal,átadtam neki a lelkem,
egy ideje már csak így ketten.
A démon meg a bukott angyal spanok lettek.

Itt vagyok,de csak testben
Réges rég egyedül az ösvényen
Lélekkel már a másik oldalon
Hiányod, mintha súly lenne vállaimon
Hajnaltól hajnalig gondolok Te rád
A szél suttogja ez a karmád..
Pirkadatkor a felkelő napban keresem arcod
Remélem azért együtt létünk nem bánod
Elmentél de én vissza várlak..látod?!
Őszinte szeretetem tűze lángol
Mondd mi az amire igazán vágyol?
A verandán a nyikorgó hintaszék
De jó is volt benne összebújva..mit is mondhatnék
Oda kint minden nyugodt
A házba is csak a pirkadatkor beszűrödő napfény jutott
Hűvöskés szellő járja át az egykori otthonunk
Ide bent szövegettük az életünk..itt fog élni piciny családunk
Én most még itt de te merre jársz?
Változásra vársz? vagy csak az életedből éppen kizársz
Neked hely a szívemben mindig lesz,  bármerre is jársz.

Emlékek

Egy keretben hevernek,
emlékek, melyek oly kedvesek.
Képekből visszatükröződő boldog percek,
egyszer talán újra valósággá válnak
Álmodozom arról,hogy útjaink találkoznak
Remélem szíved reám vágyik,
Veled minden csodás volt idáig
Bármerre is légy elmegyek én érted.
Kérded..."miért?" hiszen nem kérted
Válaszom egyszerű..csak mert szeretlek Téged.

A nő

Megismertem őt
Igen A nőt
Kiben az értékek meglelhetők
A hibák mik fellelhetők is szerethetők
Káprázatos belső tömör gyönyőr
Hihetetlen de valósnak tűnő személy
Ó Istenem!A lelke olyan mély.
Azt hiszem felfedező útra indulok
A lelkében én minden utat bejárok.
S talán ha egyszer a mámorból ki kászálódom
Ha egyszer meglelem bátorságom
Ígérem az úton mi szívéhez vezet elindulok
Ha elém akadály gördűlne legyőzöm Ő érte
Ő érte, ki A Nő a szememben s a végén büszkén mondom MEGÉRTE.

Mélységben vagyok most,

a magány hozott.

Talán majd az is visz el

Mikor majd végre egy kis boldogság rám lel.

Valahogy hozzám úgy ragaszkodik

visszahúz..szívembe kapaszkodik

Most kézen fogva én és a magány

Testet öltött,álcája egy gyönyörű lány

Néha feledteti mi is Ő..

nincs másom csak Ő..

Az álarc mögé bújt magány

A saját világom..a saját csodám

Igaz csak álomkép, de legalább az enyém

Fura vagyok s tán kicsit esetlen egyén

De a szívem azért a helyén.

Azért az a lány kiről imént szavam szólt,boldoggá is tud tenni.

De azért eszembe jut milyen jó is lenne szeretve lenni..

Milyen jól esne egy ölelés mikor minden annyira üres.

Éjszakánként összekuckózva ..mikor minden bántóan csendes

Igazán ez lenne tökéletes

A valóság viszont nem ez..

hátha a boldogság azért egyszer meglesz

Reménykedem ..mi elég fura ..de megy ez

Üres testek..az életükbe valaki visz egy kis színt?

Üres testek kószálnak oda kint

Falra szegezett vérző szívek

érzésre vágyó emberek.

Érzésekre vágyó emberek érzéketlenné válása

Mi ennek a megoldása?

Találni egy embert ki érzéseket táplálhat.

Megkaptam én..nem hittem,hogy ilyen engem meg találhat

Találni egy kis csészényi szeretetet-e világban

Megkaphatod egy mosolyban..

Vagy egy érzéki csókban, tőle

Reggelente mogyoróbarna hajzuhatagába beleveszni

Ég kék szemeiben a szeretet sugarait kutatni

Szeretem s viszont szeret..

így lettem újra érzésekkel teli.

egyetlen perc

Egyetlen perc

Eljön a perc mikor meg kell mutatnod mennyire vagy erős

Erősnek kell lenned!

Magadért ki kell tenned..

Ne is magadért..

Inkább kettőtökért

Legyél hős

Ne a világé,csak az övé.

Építs egy világot kettőtök köré

Legyetek egymáséi mìg vér pumpál ereitekben

Eljön a halál..de nem kell,hogy vége legyen

Ketten a mennyben Egy testben egy lélekben.

Látom hittetek az igaz szerelemben.

Őszinte könny csepp hát a szememben.

Szeretnék én is ilyen veszettűl szeretni.

Veled leszek, hallottam ahogy ígérte

Mégsem így tette

Ó de mondd miért nem?

A boldogságom és hitem kellett eltemetnem

Bennem mi szép volt most el ég

A tűz perzseli szívem,de elengedni nem megy még

Ó de miért kellett beléd szeretnem? nincs mentség

Most, mi hosszú idő alatt épült egy pillanat alatt vált semmivé

Nem vagyok most senkié

Egyedül itt a semmi közepén

Olyan közel vagy még is úgy érzem a világ végén

Kezem nyújtom

Mondd miért fordítasz hátat? ....miközben én belül elsorvadom

Az égieket segítségül hívom de nem jött könyörületes változás

Még egy szerte foszló vágy mit a szél fújt szét, véget ért az álmodozás

Szememből könnycsepp gördül,nézek az égre

Az élet festette nekem feketére

Nekem nem új már a sötétség..az otthonommá vált.

Tőlem a tejjel-mézzel folyó Kánaán mindig is messze állt

Csak egy rövid betekintést nyerhettem oda, mikor ajkad ajkamon volt

Veled mi volt, oly csodás volt...csöndesség ott hol előtte vihar tombolt

Hol egykoron lakatlan sivatagi pusztaságok

Ott most ezreivel nyílnak virágok..

A hideg rémisztő télben jöttél..

Tavasz lett mert te meg jelentél.

Csoda lettél a reménytelenségben..ez volt mibe szerettem bele

Mondd miért kellett elmenned s itt hagyni?

Beköszöntött a tél, a csonttörő hideg, hiányod szele járja át testem

Ha bele gondolok mi volt ...bele remeg a lelkem

A virágok melyek jöttödkor nyíltak..mind el tűntek

Homokos sivár pusztaság mindenhol..hitetlen testek

Kik szerelmed rabjaivá lettek..halottak de még is még léteznek

Ó de miért nem élhetnek?!

Gyere vissza te angyali teremtmény..töltsd meg szívüket,testüket élettel

Ha kérdeznéd mi kell..

Csak adj reményt

-Mondd miért?

Mert az élet remény nélkül mit sem ér.